Készítsük magunk a kuttyogtatónkat

Azt kell mondjam, hogy a magunk készítette eszközök lesznek később a leg kedveltebbek, mert azt eleve testre tudjuk szabni, és meg tudjuk választani azt is, hogy milyen legyen a hangja. Már említettem, hogy többféle anyagból készülhet. Én magam a fából faragott eszköznek vagyok a híve. Nemcsak azért, mert nem kellenek különleges szerszámok az elkészítéshez, hanem azért is, mert annak lesz a legszebb hangja. A fa kiválasztásánál nem a faraghatóság a legfontosabb szempont, hanem a súly és szívósság, hiszen a szár alsó része, szinte késlapnyira el lesz vékonyítva. Alkalmas fa a dió, az akác, a kőris, esetleg a tölgy is. Ezek közül messze a diófa bizonyul a legjobbnak. Az eszköz akkor lesz a legjobb, ha egybe faragjuk ki, és az elkészült eszközünk szinte súlytalan lesz. Az se lesz probléma, ha a fejet, vagy tányért utólag ragasszuk, megfelelő szilárdságú vízálló ragasztóval. Az alábbi ábra a törtszárú eszközhöz hozzávetőleges méreteihez ad iránymutatást, ami persze módosítható. Ez valójában egy jobbkezes eszköz, ahol a fej azért van kissé kifelé kifordítva, hogy a használat során ne a kezelőre hordja a kicsapódó vizet.

Nagyon fontos a fej, és a szár alsó részének igen precíz kimunkálása, hiszen a siker legnagyobb része ezen áll, vagy bukik. A felület ezen részei legyenek tökéletesen simák, karcmentesek, hiszen a hangképzés minősége ezen részek kimunkálásának minőségétől függ.

A szokásos fej kiképzések a kör, vagy ovális alak. Ritkán, de még előfordul a vízcsepp formájú alak is. Ügyeljünk a fej mögötti szárrész kiképzésére, mert ez a rész fogadja be használat közben a légzsákot! Minél több levegőt tud magával vinni, annál tisztább és erősebb lesz a kilépő hang! Ne reménykedjünk abban, hogy egy eszközt gyorsan el tudunk készíteni, ez bizony több napos munka lesz. A hatékonyság növelhető, ha egyszerre több darabnak állunk neki, akkor abban is bízhatunk, hogy valamelyik jól sikerül, és beválik. A precíz megmunkálást, csak abbahagyni tudjuk, befejezni viszont nem! Egyszer mégis abba kell hagyni, akkor következik egy lenolajos impregnálás, majd lakkozás. Az első lakkréteggel nem kell különösebben vigyázni, mert ez még újfent meg lesz csiszolva, így adhatunk akár vastagabb réteget is. Legalább 24 órás száradás után át kell az egész eszközt csiszolni vizesen, és nagyon finom papírral, különös tekintettel a fej, és szár alsó részére, egészen addig, míg újra nem lesz tökéletesen sima. Ekkor következik a sellak-kos kezelés.  A sellak egy természetes gyanta, ami háztartási boltokban kapható szilárd, lapkristályos formában. Ezt az anyagot denaturált szeszben kell feloldani (ez akár több nap), és olyan sűrűségre kell beállítani, mint mondjuk az ásványolaj. Az arány kb. 15-20 deka sellak, egy liter denaturált szeszel oldható. A feloldást zárt edénybe végezzük, mert nagyon gyorsan párolog! Amit ezzel végzünk, az nem más, mint amit úgy hívunk, hogy politúrozás. Keveset kiöntünk egy tányérkába. Csinálunk puha anyagból rongylabdát, enyhén belenyomjuk az oldott lakkba, majd a rongylabdával átvonjuk az előkészített kuttyogtatót. Miután a lakk igen gyorsan szárad, ezt egy két órán belül, többször meg tudjuk ismételni. Hagyjuk egy napot pihenni. Másnap gyenge átcsiszolás után, ismételjük meg a lakkozási folyamatot. Tesszük ezt egészen addig, amíg a légynek az összes lába kevés lesz, hogy megkapaszkodjon rajta! Ez a gyanta alapú lakk alkalmas arra, hogy bármikor pillanatok alatt fel tudjuk újítani az eszközt, ezzel tökéletesen karba lehet tartani, és a hangját is meg fogja őrizni.